A pármai sonkának (prosciutto di Parma) körülbelül kétszáz gyártója van Parma tartomány keleti részén. Gyártását egy minőségügyi ellenőrző konzorcium felügyeli. A nagy, 12-13 kilogrammos friss sonka legalább 12 hónapig tartó pácolásához viszonylag kevés sót használnak, nitrátok és fűszerek nélkül, így egy kicsit édesebb hús lesz a végeredmény. A legtöbbre becsült olasz sonka, a San Daniele-i sonka (prosciutto di San Daniele) nagyban hasonlít a pármaira, leginkább abban, hogy itt is kevés sót használnak. A többi nyers sonka több sót tartalmaz, és fűszeresebb ízük van. Ilyenek a "nostrani", a "nazionali" és a "toscani". Szintén nagy választéka van az itáliai főzött sonkáknak (Prosciutto cotto) is. Érdekes módon a Prágai sonka (Prosciutto di Praga) manapság szintén az olasz konyha favoritjaként vonult be a gasztronómiába. A prosciuttot szúrják stuzzichini-nek, nagy kenyérveknikbe, hogy a nagy bulikon némi gasztronómiai ellensúlyt adjon a nagy tivornyákon. Ezen kívül persze tekerik sárgadinnyére, érett fügére vagy éppen grissinire, mely receptek méltán növelik az olasz sonka hírnevét. A spanyolokkal ellentétben az olaszok géppel szeletelik hajszálvákonyra a sonkát - legyen az nyers füstölt sonka (Prosciutto crudo), vagy pedig valamilyen főtt sonka (Prosciutto cotto). A hajszálvékony szeleteket egy-egy speciális fóliával választják el a szeletek összetapadásának megakadályozására. Kép nagyítása